Utam a jóga oktatásig
-
2025. november 13. -
Hunyadi Mária
Az első hosszabb cikkem témája talán nem meglepő: szeretném veletek megosztani, hogyan jutottam el a 'csak' gyakorlásból a jóga oktatásig.
Bár közel hat éve jógázom rendszeresen, és a képzést is három éve fejeztem be, meglepő módon ennyi idő kellett ahhoz, hogy megérjen bennem az átadás vágya.
Az első felismerések: Több mint nyújtás
Az első jóga órámra olyan céllal mentem el, mert viszonylag már hosszú ideje elkezdett foglalkoztatni, hogy mi lehet ez az úgy nevezett nyújtásos óra. Vajon a sok ülőmunka mellett tudja-e kompenzálni a derék- és csípőfájdalmaimat?
Azt kell mondjam, hogy már az első órán rájöttem: ez nem csak nyújtás, hanem komoly izommunka is van a tartásokban. Azt is észrevettem, hogy a gyakorlatok a munka utáni fáradtságot nagyon szépen tudják enyhíteni, lazítani. Valójában innen indult a jógával való kapcsolatom, ami aztán az évek alatt fokozaton alakult és mélyült.
Félelmek és a 3 éves "várólista"
A képzés alatt folyamatosan tartottam órákat a kolléganőimnek, hogy rutint szerezzek a vizsgára, de miután meglett a vizsga, az órák valahogy elmaradtak. Egy kedves közeli ismerősöm folyamatosan rágta a fülem, hogy folytassam az oktatást nem csak kollégáknak, hanem nagyobb körben is.
De valamiért volt bennem egy komoly félsz: mi van, ha az "úgymond" biztonságos légkörön kívül nem lesznek érdeklődök az óráimra?
Sokszor éreztem úgy, hogy mélyebb és magabiztosabb gyakorlati tudásra van még szükségem, mert erősen élt bennem egy megfelelési kényszer magam felé.
A specializáció: Az ülőmunka ellenszere
Ezért a jóga ágán és a mozgás témáján belül is elkezdtek foglalkoztatni újabb ismeretek. Elvégeztem több képzést főleg gerinc témában (Bene Máté Gerinc és Jóga és NMPT instruktori képzéseit).
Célom az volt, hogy még jobban támogassam a saját, és majd a mások gyakorlásait, mivel az ülő életmód “nyomait” valamiképpen kompenzálni szerettem volna.
Így ezeknek a tapasztalatoknak az összessége alakította ki végül azt, hogy az óráim központi szerepében a gerincfókuszú gyakorlás álljon.
Ez azt jelenti, hogy:
- Megnézzük, hogyan tudjuk kompenzálni az egész napos görnyedést a gép előtt.
- Több figyelmet fordítunk a helyes testtartásra.
- Erősítjük a hátizmokat.
A célom az, hogy a gyakorló a tanultakat a gyakorlás után is tudatosan alkalmazza, és tudja, hogyan mozgathatja át magát pár percben a gép előtt is.
Készülődési fázis: A könyvelő és a marketing
Az idei nyáron elhatároztam: szeptembertől újra belevágok! Szerencsére rengeteg hasznos tippet, ötletet és támogatást kaptam ahhoz, hogyan fogjak hozzá. A tippek között volt a közösségi média megjelenés, az óra hatékony meghirdetése, és az is, milyen tartalmakat osszak meg.
Azt kell mondjam, hogy ezek időigényes feladatok ám. Mivel 8 órában könyvelőként dolgozom, meg kellett találnom az időt, hogy felkészüljek ezekre is.
Teljes állású könyvelőként pontosan tudom, mit tesz a testünkkel napi 8 óra ülés. Nem csak elméletben tanultam, magam is érzékelem ennek a hátrányait, így remélem hogy a saját tapasztalataimat átadva, tudok segíteni a velem gyakorlóknak is.
Az első óra tűzkeresztsége
Mikor elérkezett az első jóga órám, azon a héten nagyon sokat készültem rá: összeírtam az óratervet, legyakoroltam az órát. Az óra kezdetekor nem tagadom, izgultam, hiszen 8-an gyakoroltak velem együtt (nagyon hálás vagyok a bizalmukért).
Szerencsére a kezdeti izgalom az óra tartás közben megszűnt, különösen az óra utáni pozitív visszajelzéseknek örültem. Azóta folyamatosak az órák, és azon dolgozom, hogy változatos élményt nyújtsak.
A legnagyobb különbség: Gyakorló vs. Oktató
Kétségtelen, hogy az oktatói út sok mindenben eltér a gyakorlóitól; folyamatosan tanulom ezt a különbséget.
- Gyakorlóként magamra tudok figyelni, a szőnyegen töltött idő csak rólam szól: a figyelmem befelé irányul, a nap során megélt dolgokat fel tudom dolgozni, a testem és az elmém meg tud pihenni.
- Oktatóként pedig a figyelmem a velem gyakorlók biztonságán és érzelmi állapotán van. Minden alkalommal meg van a fejemben, hogy milyen típusú órát szeretnék tartani, de ahogy halad az óra, előfordul, hogy változtatok, mert úgy érzem, a gyakorlóknak másra lenne szükségük. Felelős vagyok értük.
Így elmondható, hogy az óratartások során az “én” helyét felváltja a “mi”.
A nagy tanulság: Vágj bele!
Az eddigi legnagyobb tanulságom:
- A legjobb felkészülés a cselekvés. Ha érzed, hogy van benned valami, amit át szeretnél adni, ne várj 3 évet a "tökéletes" tudásra – vágj bele!
Boldogsággal és sok új inspirációval tölt fel, hogy belevágtam ebbe a folyamatba.
Neked mi volt a legnagyobb félelmed, mielőtt belevágtál egy új dologba?
Oszd meg kommentben!