Egy éve a jógamatrac oktatói oldalán Tapasztalatok, nehézségek és hálám a gyakorlóimnak

• 2026. szeptember 3.
• Hunyadi Mária

2026. Szeptember 5-én lesz egy éve, hogy elkezdtem jógát oktatni. Ezalatt az egy év alatt voltak mély pontjaim az oktatást illetően, de emellett sok hasznos tapasztalatra is szert tettem, bár még az utam elején járok ebben bőven. Nagyon hálás vagyok a gyakorlóimnak, hogy hétről hétre jönnek velem gyakorolni. Különösen azért vagyok hálás, hogy van olyan gyakorlóm, aki a legelső órámon is részt vett és a mai napig látogatja az óráimat.

A matrac másik oldalán: felelősség és elfogadás

Ebben az egy évben megtapasztaltam, hogy sok típusú ember érkezik meg a matracra, kezdő vagy haladó jógázóként, így amikor egy órát összeállítok, ezt szem előtt kell tartanom. Illetve azt el kellett tudnom fogadni, hogy lesz olyan, akinek nem az “én” órámra lesz szüksége, mindenkinek nem tudok megfelelni. Ez nagy tanulság volt a számomra magammal kapcsolatban is.

Az első időkben furcsa érzés volt, hogy én úgy állok a matracon, hogy nem gyakorló vagyok, hanem én tartom a gyakorlást. Emlékszem, hogy a kezdeti időkben minden óra előtt izgultam, de ahogy elkezdtem az órát, ez mindig elmúlt. Manapság az izgulás akkor jelenik meg, hogyha viszonylag sok ember előtt kell órát tartanom és a gyakorlók többségét nem ismerem még.

Oktatóként felelős vagyok a gyakorlóimért, így teljesen máshogy tekintek ezekre az órákra. Figyelem őket, főleg a légzésük megváltozását, ami megmutatja nekem, hogy az adott gyakorlás milyen érzéseket kelthet. Az egyik kedvenc részem talán az óra végi relaxáció, amikor látom, hogy megpihennek, megengedik maguknak ezeket a perceket a gyakorlás után.

Eleinte mindig előre megterveztem az órákat, lejegyzeteltem magamnak, hogy mit is szeretnék. Mára ez változott: mindig készülök, megvan bennem az óra íve, hogy mire szeretném a hangsúlyt helyezni, a többit pedig maga az óra alkotja meg számomra. Elmondhatom, hogy nagy szerencsém van, mert sikerült egy fix gyakorló kört kialakítanom, így látom a fejlődésüket, és úgy tudom alakítani az órákat, hogy legyen benne mindig kihívás, fejlődési lehetőség. Az új gyakorlókat is mindig nagy szeretettel fogadjuk.

Közösségépítés a napi 8 óra munka mellett

A közösség építése és megtartása nem kis feladat. Nekem a napi fix 8 óra munka mellett meg kellett találnom azokat az idősávokat, amikor tudok erre időt szakítani. Szerencsére ezeket nem élem meg plusz feladatként, mert mindig feltöltenek. A kezdeti időkben okozott bennem feszültséget, hogy hogyan fogok tudni ezzel is foglalkozni, de kis átszervezéssel, tudatos hozzáállással és baráti segítséggel ki tudtam alakítani ezt. Hálás vagyok, hogy van olyan személy, aki a kezdetektől támogat ezen az úton.

Biztos alapokra építkezve

Számomra fontos részét képezi az órának, hogy az alapok meglegyenek, visszatérjünk olyan tartásokhoz, amik a stabilitást adják. Lehet ez valaki számára “unalmas”, de én hiszek abban, hogy biztos alapokra lehet építkezni, és majd idővel behozni azokat a tartásokat, amik már több erőt, egyensúlyt vagy kitartást igényelnek. A saját gyakorlásaimnál is mindig visszatérek az alapokhoz, majd onnan kezdem el építeni a nehezebb tartásokat, ez ad egyfajta biztonságot számomra.

Rátalálni a saját hangomra

Fontosnak tartom, hogy megjelenjen az a fajta szemlélet, amit szeretnék átadni a jógával kapcsolatban. Ez folyamatosan változik, érik bennem, de azt gondolom, hogy fontos az önazonosság. Olyat tudjak mutatni és átadni, amiben én is hiszek és megtapasztaltam már. Törekszem egy “saját hangra”. Ez nem minden esetben könnyű, mert tömérdek jógás tartalom érhető el, könnyű beleesni abba a hibába, hogy a saját hang valahol útközben elveszik. Folyamatosan képzem magam, próbálok minél jobban elmerülni a témában – jelenleg is egy 300 órás haladó képzés részese vagyok, ahol újabb nézőpontokkal gazdagodom.

A jövőbeli terveim között szerepel, hogy a heti pénteki órákon és a nyári szabadtéri órákon kívül egy másik órával is megjelenjek, és tudjam szélesíteni azt a kört, akiknek át tudom adni a jóga szeretetét. Visszatekintve örülök, hogy belekezdtem a nehézségek ellenére is. Kiderült számomra, hogy mennyire szeretek foglalkozni ezzel oktatóként.

Útravaló: vágj bele bátran!

Ha most kezdenél jógázni, azt mondom: vágj bele! Próbálj ki több órát és oktatót (ha elakadnál, hogy hol kezdd a keresést, ebben a cikkemben segítek eligazodni a budapesti jógastúdiók között), és találd meg azt a személyt, akinél azt érzed, megvan, amit kerestél (tudsz fejlődni, tart egy biztonságos teret, “otthon” érzed magad a közösségben). Én is sok szeretettel várlak az óráimon, ha elkezdenéd. Ha pedig az oktatás elkezdésén gondolkozol, biztatlak, hogy kezdj neki, akár főállás mellett is, mert olyan pluszt fog adni a mindennapokhoz, amiket én magam is csak ennek hatására tapasztaltam meg.

“Együtt a matracon túl is: Nagyon jó érzés látni, ahogy óra előtt/után a gyakorlók egymással is elkezdenek beszélgetni, és a matracokon túl is közösség formálódik.”