Március egyik hétvégéjén egy új dolog lépett az életembe, ugyanis elkezdtem egy 300 órás haladó oktatói képzést. (A képzésről, és hogy miért vágtam bele, majd egy külön cikkben fogom elmesélni.) A képzést Kósa Zóénál és Kiss Ádámnál végzem.
Az első hétvégén megismerkedtünk egymással és magával a képzéssel: mi várható az elkövetkezendő időszakban, mikre „kell” majd készülni. Volt szó jógatörténetről, filozófiáról – ennek egyik alappillérét, a jamákat és nijamákat, egy külön cikkben is körbejártam –, illetve arról is, hogy minden oktatási hétvége között lesz házi feladat. (Az oktatások minden hónapban egy teljes hétvégét vesznek igénybe.)
A mostani házi feladat a napi, reggeli 5 perces csendgyakorlat a saját szőnyegeden, ülésben. Én a magam részéről a napi 5 perc csendet esténként szoktam csinálni, de az elmúlt két hétben már beiktattam a reggelekbe is. Ez az 5 perc első hangzásra nagyon könnyűnek tűnhet, hiszen 5 perc mégis mi?! – gondolná az ember.
Az eddigi tapasztalatom azonban azt mutatja, hogy ez az 5 perc van, amikor nagyon nehéz tud lenni. Ilyenkor egy csomó gondolat érkezik: megjelennek random zeneszámok, amiket elkezdek magamban énekelni, vagy a reggel révén elárasztanak a napi munkahelyi feladatokkal kapcsolatos gondolatok. Ezekben az esetekben mindig arra törekszem, hogy próbáljam a gondolatokat átengedni magamon, és nem elkezdeni rágódni rajtuk.
Egy kis segítség, ha túl hangos a csend
Ha esetleg te is kipróbálod, és úgy érzed, nagyon elkalandoznál a gondolataidban, kezdd el számolni a be- és kilégzéseidet, vagy csak figyeld, ahogy a levegő beáramlik az orrodon keresztül. Ez segít visszahorgonyozni a figyelmedet a jelenbe.
Sajnos ez a fókuszálás nekem sem mindig sikerül, a rosszabb napjaimon ezért ostorozom is magam, de azt gondolom, ezt is gyakorolni és tanulni kell, úgy, mint sok minden mást is az életben. Azt figyeltem meg, hogy ha nehezebben ébredek, akkor ez az 5 perc is nehezebb lesz, ha viszont az alvás minősége jó volt, akkor a csend is kellemesebb. Alapjáraton a csenddel nincsen semmi problémám. Az esti csendeket pont azért kezdtem el bevezetni, mert soknak éreztem a napközbeni zajt, ami munka vagy közlekedés közben ért. Az esti lecsendesedés sem mindig könnyű: egy nehezebb nap után csak úgy cikáznak a gondolataim, néha alig tudom megállítani, elcsendesíteni őket.
De miután végeztem – legyen ez reggel vagy este –, el tudom mondani, hogy nyugodtabbnak szoktam érezni magam. Ez annak köszönhető, hogy a belső világom zakatolása csökkent. Így ez az életemben nem egy kötelező nyűgként van jelen, hanem sokkal inkább napi rutinként.
Ha a jóga elvei alapján nézem, ez az 5 perc csend egyben a Pratyahara (az érzékek visszavonása) és a Dharana (koncentráció) gyakorlata is. Így ezek az elvek nemcsak az ászana gyakorlások során tudnak megjelenni, hanem más típusú helyzetekben is.
A mai rohanó világban a csend nem csupán a zaj hiánya, hanem egyfajta „mentális luxus”, amire a szervezetünknek égető szüksége van. Meglepő módon már napi 5 perc tudatos csend is képes alapjaiban megváltoztatni a közérzetünket. Íme a legfontosabb jótékony hatások, amiket tudományosan is igazoltak:
Nem kell bonyolult rituálékra gondolni, a lényeg a tudatosság:
Tipp: Ha az elején zavarónak érzed a csendet (mert ilyenkor „hangosabbak” a gondolatok), ne ijedj meg! Ez teljesen normális jelenség, az agyad épp csak próbál hozzászokni a ritka, ingermentes állapothoz.
A 300 órás képzés során valószínűleg rengeteg bonyolult ászanát és mély elméletet tanulunk majd Zóétól és Ádámtól. Mégis, talán ez a legegyszerűbb házi feladat a legnehezebb: szembenézni önmagunkkal a csendben. Mert ahogy a belső világom zakatolása csökken, úgy nyílik tér valami újnak. Várom a következő hétvégét, hogy lássam, mit tartogat majd!
Ha van kedved, tarts velem ebben a kihívásban! Nem kell hozzá semmi, csak te, és egy óra, ami 5 perc múlva jelez. Kíváncsi vagyok, neked mi lesz a „reggeli dalod”, vagy mi az első gondolat, amit átengedsz magadon. Oszd meg velem kommentben itt a cikk alatt, vagy írd meg nekem az Instagramon/Facebookon!
Ha kíváncsi vagy, hogyan indult az oktatói utam, és milyen tanulságokkal járt az első évem a szőnyeg másik oldalán, idézd fel ezt is ebben a cikkben.